Konfliktusok és királyságok Kelet-Borneón

Ahogy arról az előző bejegyzésben olvashattatok, már javában zajlottak a nyelvóráink, amikor egy hétvégén vadiúj (de igazából 15 éves) Kawasakinkra pattanva felkerekedtünk és kirándultunk egyet a szomszédos Tenggarongba. A tenggarongi múzeumban látottak felkeltették az érdeklődésünket a sziget királyságai, népcsoportjai  és a ma is élő tenggarongi szultán iránt. Ebben a bejegyzésben ezekről a témákról írok (Balázs) röviden, az összes kapcsolódó fényképet megtaláljátok ezen a linken.

Lembuswana, a Kutai Királyság jelképe

Lembuswana, a Kutai Királyság jelképe

Balázs: Az indonéz hírek viszonylag gyakran szólnak etnikai és vallási összetűzésekről. Az óriási méretű országban szinte minden héten mutatnak a tévében képeket, rajtuk emberek kardokkal, kihegyezett bambusz-rudakkal esnek egymásnak, a rendőrség és katonaság éleslőszerrel felszerelkezve vonul ki a helyszínre rendet tenni. Legutóbb a miniszterelnök is beszélt élő adásban, mivel a hozzánk viszonylag közel eső Tarakan szigetén csaptak össze az őslakos kutai és a Sulawesiről idevándorolt bugis törzsek.

Tarakan alatt egy gyűszűnyire lakunk

Tarakan alatt egy gyűszűnyire lakunk

Balázs: Anto barátom szerint ez csak egy kis „összecsapásocska”, mivel ezúttal mind a két fél muszlim. Néhány hete lerészegedett bugis fiatalok verték meg az egyik kutai vezető fiát Tarakanon, majd az apukát, aki a helyszínre ment rendet tenni, meglincselték, kis híján a feleségével együtt. Ez semmi ahhoz képest, mondta Anto, amikor 2001-ben Közép-Kalimantánon több százan haltak meg, a helyi keresztény dayak törzsek és a Madura szigetről idevándorolt muszlimok közötti szabályos utcai háborúban. Az ún. Sampit konfliktus során (Sampit városából indult ki az összecsapás) hosszú és hajlott késekkel a helyiek az újonnan jöttek fejét vágták le, amit utána halmokba gyűjtöttek, több százan haltak meg. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy a dayakok felelevenítették az ősi fejvadász kultúrájukat. Ami engem illet, nagyon nehezen tudom elképzelni ezekről a türelmes és békés emberekről, hogy egyáltalán begurulnak. Az pedig felfoghatatlan, hogy egymás fejét vagdossák.

A dayakok fejvadász kultúrájáról azt hitték, hogy már rég a múlté, erre jött a Sampit konfliktus, ahol több, mint 100 madurait fejeztek le a borneói őslakosok

A dayakok rituális fejvadász gyakorlatáról azt hitték, hogy már rég a múlté, erre jött a Sampit konfliktus 2001-ben, amikor több, mint 100 madurait fejeztek le a borneói őslakosok

Balázs: Indonéziában a konfliktusok forrása elsősorban valószínűleg az emberek sokfélesége, és talán a központi hatalom által fenntartott „mesterséges” egység, nem tudom. Kelet-Borneón is nagyon sokféle ember él: sötétebb és világosabb bőrűek; vágott és kevésbé vágott szeműek. A holland gyarmatosítók 1905-ben kezdték meg a magas népsűrűségű szigetekről (Jáva, Madura) a lakosság Borneóra telepítését. Ezt a transzmigrációs programot az indonéz kormány egészen 2000-ig folytatta. A betelepítési program éles etnikai konfliktusokhoz vezetett, Kelet-Kalimantán tartományba a jávai betelepülők mellett jelentős számú bugis lakosság érkezett Celebeszről. A transzmigrációs programot azonban a betelepülőket érő folyamatos zaklatások után leállították.

Tenggarongi Múzeumban kiállított hagyományos bugis férfi/női fejdísz

Tenggarongi Múzeumban kiállított hagyományos bugis férfi/női fejdísz

Balázs: Borneón az őshonos dayak törzsbéliek nem a hölgyek körében rendkívül népszerű fehérítő-krémtől világosabbak a többi betelepülőnél: általában fehér bőrűek és vágottabb szeműek. Több mint 200 törzs alkotja a dayak gyűjtőnevet, valójában ezek igen különbözőek mind a nyelvükben, mind kultúrájukban, és elkülönülnek földrajzilag is. A legtöbbek által a tradicionális fejvadász kultúrájukról ismert törzsek sokáig a sziget belsejében, az őserdő hegyvidéki területein a tengerparti királyságoktól (Banjar-, Kutai-, és Pontianak királyságok) elzárva éltek. Többnyire az európai misszionáriusok által behozott keresztény vallást vették fel, kisebb mértékben volt jellemző muszlim hitre való megtérésük. Eredeti animista vallásukat, az ún. Kaharingan-t már csak kevesen gyakorolják.  Tradicionális életmódjukból adódóan a bíráskodást a falun belül oldják meg, saját vezetőjük és szabályaik vannak.

Kutai korona

Kutai korona

Balázs: A Kutai királyság legelső emlékét, egy szanszkrit szöveggel vésett kőtábla keletkezését a 4. századra teszik a történészek. Az indiai kereskedők a 2-4. században érték el az Indonéz szigetvilágot, és hoztál magukkal a hinduizmust. A királyok királya abban az időben Mulawarman volt (egyetemünk névadója is), aki a dinasztiáját megerősítve, hindu királyságát a szomszédos területek meghódításával növelte. Szakrális királyként az Istennel való fő kapcsolatot is ő biztosította alattvalóinak. A második Kutai dinasztia a 14. században alakított királyságot a térségben (Kutai Kartanegara). A szomszédos királysággal a 17. században egyesültek. Ekkor a szomszédos Celebesz szigetről a hollandok által megdöntött Gowa királyság bugis népe tömegesen menekült Kelet-Borneóra, ahol a király engedélyt adott nekik a letelepedésre. A bugis-ok megérkezésével egy időben az iszlám terjedése is felerősödött Kelet-Borneón, a Kutai királyság uralkodója a 18. század közepén vett fel muszlim nevet.

4. századbeli szanszkrit szövegű kőtábla, a Kutai királyság legelső emléke (Nemzeti Múzeum, Jakarta)

4. századbeli szanszkrit szövegű kőtábla, a Kutai királyság legelső emléke (Nemzeti Múzeum, Jakarta)

Bugis lányok tradicionális ruhában

Bugis lányok tradicionális ruhában

Balázs: A bugisok a folyó partján hozták létre falujukat, mely az évszázadok alatt településsé vált, majd Samarinda az egész tartomány jelenlegi fővárosává nőtte ki magát. Az egykori Kutai főváros, Tenggarong Samarindától 40 km-re, Nyugatra a Mahakam folyó partján áll. A Tenggarongi Kutai szultánság ellenőrizte a Mahakam folyón zajló kereskedelmet. Ez a folyó kígyózik legmesszebbről, a sziget belsejéből a tenger felé, így Borneó természeti kincseinek (szén, olaj, fa) erősödő kiaknázásával a szultán vagyona is szépen gyarapodott és vetekedett a Brunei szultán vagyonával. A dinasztia Tenggarongot virágzó várossá fejlesztette, ami ma már Samarinda és Balikpapan árnyékában csak egy kellemes kisváros. Viszont tisztaságával, levegős parkjaival, kellemes épületeivel látványosságban meghaladja azokat. Tenggarong és Samarinda városait az Erzsébet-hídhoz hasonlító, itteni viszonylatban gigantikus Kutai Kartanegara híd íveli át, amit éjjel kivilágítanak, ezért a helyiek szerényen csak „Arany-hídnak” becézik. (A híd 2011 novemberében ismeretlen okból összeomlott, 20 halálos áldozata lett a balesetnek).

San Francisco-i Golden Gate mintájára megépített 700 méteres Kutai Kartanegara híd

San Francisco-i Golden Gate mintájára megépített 700 méteres Kutai Kartanegara híd

Balázs: A folyó közepén lévő sziget a Margit-szigetre emlékeztet, sportlétesítmények és parkok találhatók ott. A néhány különbség egyike, hogy a sziget csücskében egy elefánt-fejű, sárkány-szárnyú, leopárd-testű teremtmény óriási szobra tekint a tenger felé, fején koronával. Ez lény a Lembuswana, ami egyszerre jelképezi a szultánt és a Kutai Királyságot. A Kutai Múzeum előtt is egy arany Lembuswana fogadott minket, az előtérbe belépve a Kutai trón mellett jobbról és balról is egy-egy arany példány áll őrt.

Arany Lembuswana

Arany Lembuswana

Balázs: A múzeumot a jelenleg “hatalmon lévő” szultán Hollandiában tanult és felvilágosult apukája építette, holland stílusban, ez volt az uralkodó palotája. A második világháború japán megszállása és a függetlenségi háború és Indonézia kikiáltása után azonban a kommunista párt megerősödött Kelet-Borneón, és szimpatizánsai többször betörtek a jófej, öt nyelven beszélő, amatőr tudós és zenész, de sajnos dúsgazdag szultán palotájába. Az ismétlődő inzultusok után a ’60-as években a szultán visszavonult a politizálásból, és gyakorlatilag lemondott. Ezután Samarindában, viszonylag szerény körülmények között éldegélt a dinasztia.

2001. szeptember 22-én azonban a trónörököst, az akkor 77 éves Aji Muhammad Salehuddin-t ismét szultánná koronázták ünnepélyes keretek között. Az ünnepségen számos indonéz előkelőség, miniszterek, filmsztárok vettek részt, hogy köszöntsék a visszahúzódó, ősz hajú bácsit, akit ismét a nép fölé emeltek. A szultán azonban ma már pusztán a kutai nép kultúráját és hagyományait, történelmét, a dayakok egységét képviseli, politikai feladata és jogai nincsenek. Egyedül az évente egyszer megtartott ötnapos kutai Erau Fesztiválon mutatkozik meg a népe előtt, ő  a házigazdája a kutai törzsek egyhetes találkozójának.

Aji Muhammad Salehuddin II

Aji Muhammad Salehuddin II

Balázs: A múzeum alagsorában a hajdani polihisztor uralkodó edény és fejfedő-gyűjteménye található. A sok agyag és porcelánedény nagy része Japánból és Kínából származik, de találtunk Európa feliratú tányért is. Az igazat megvallva, ennek a mintázata is inkább tűnt ázsiainak. A fejfedő gyűjtemény az indonéz szigetvilág nagy részét lefedi. Érdemes végignézni, mennyire különböznek a viseletek Szumátrától Pápuáig: a Jávai összetett fejdíszektől az egyszerű kalpagokig mindent viselnek. Csak Borneóról kilenc ablakban mutatták be a „kalapokat”. Nekem az összes közül legjobban a bengkului (délnyugat-szumátrai) férfi sityakja tetszett, otthon is hordanám, ha máskor nem, hát a biciklis felvonuláson.

Bengkulu fejfedő

Bengkulu fejfedő

Balázs: Zárásként annyi, hogy a barátaink között vegyesen vannak dayakok, kutai dayakok, banjarok, jávaiak, és bugisok. Igyekszem kikérdezni őket vegyesen a tarakani és egyéb zavargásokról és kideríteni, hogy különbözőképpen gondolkodnak-e az etnikai konfliktusokról. Amikor fiatal buddhista kínai srácokkal beszélgettünk Banjarmasin felé, akkor elég élesen kifejtették, milyen elnyomásban részesülnek a kínaiak; a héten egy keresztény pap elpanaszolta, nem tekintik őket teljesen egyenrangúnak stb. Amikor Antoval megyek bárhová, feltűnően a jávai árusokhoz, motor-szerelőhöz visz, talán bennük jobban megbízik. Ugyanakkor az összes muszlim barátunk hozzánk hasonlóan az emberek, vallások és világnézetek közötti egyezését keresi. Mindig megbeszéljük, hogy testvérek vagyunk.

Azt hiszem, hogy a környezet egyszerre kedvező és nehéz is itt arra, hogy növekedjen a Föld „össztestvériség-indexe”: bizonyos vezetők és közéleti személyek (pl. a kutai szultán és az őt ismét felemelő közeg) megértek arra itt, hogy ne a saját egójuknak, hanem a közösségnek szenteljék magukat. Az önbíráskodás azonban itt nem áll meg egy szimpla verekedésnél. Mindenesetre azóta jobban feltűnnek a Samarinda utcáin szirénával közlekedő rohamkocsik. Anto szerint csak gyakorlatoznak, a városban nincs probléma.

Az összes fényképet megtaláljátok ezen a linken.

Advertisements

blengyel névjegye

I am a Hungarian economist doing research in geographies of economic transition and geographies of online social networks.
Kategória: Indonézia, Kalimantan, Samarinda
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s